Ahol a víz, ott az élet és ez egy nagy igazság. Sajnos ugyanakkor az ember hajlamos arra, hogy jóformán mindent tönkre tegyen maga körül. Hogyan lehet az, hogy Magyarország középső része a Duna-Tisza köze már hivatalosan is félsivatagi régiónak számít? Komoly munka volt ezt elérni. Sajnos nincs ez másképp a leghosszabb folyó mentén sem. Ott van Afrika és a Nílus. Valamikor régen, még egész Egyiptom zöld volt és a folyó mentét bőtermő terület jellemezte. Manapság ezzel szemben pedig alig hagyjuk el a partszakaszt és az éppen művelt részeken túl máris a sivatag terül el. Az sem ritka, hogy a leghosszabb folyó közvetlen vonalát súrolja a homoktenger.

Nagyon brutális beavatkozások sorozata vezetett ide. Érdemes lenne tanulni a hibákból még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy bennünket nem érint a leghosszabb folyó kálváriája, hiszen messze van. Legalább alkalomadtán egy kirándulás keretében megéri ellátogatni erre a vidékre és megcsodálni azt a gyönyörűséget, amit nyújtani tud. Egyszerre csodálatos és szomorú a látvány, de mindenképpen tanulságos és felejthetetlen élményeket kínál. A nyári forróságokban, főként, ami a másik földrészt illeti egyértelműen előnyös a vízparton tartózkodni. Hajókirándulások, sajátos tájak, nemzeti ételek, kedves emberek fogadnak majd bennünket az utazás keretében. Némi kikapcsolódás végett a leghosszabb folyó felkeresése egy olyan időtöltést biztosít, amit nem szabad kihagyni semmilyen körülmények között. Viszont ne bízzunk semmit sem a vak szerencsére, hanem kössünk egy olyan széleskörű utasbiztosítást, aminek keretében teljes nyugalommal járhatjuk be Afrika minden pontját.