2010. szeptember 9. csütörtök, Ádám
Kultúrfitnesz - heti gyakorlatok
Dátum: 2010-07-03 14:11:39
Montreux, Poós, Gotan Project, Neo - egy fesztivál, egy könyv, egy lemez és egy klip.
Egy Fesztivál: Montreux-i Jazz Fesztivál
Július 2-án kezdődik a Jazz Genfi tó környékének legendás örömünnepe, azaz a 44. Montreux-i Jazz Fesztivál. A rendezvény például arról is híres, hogy állítólag a Deep Purple azért írta meg a Smoke On The Water című számát, mert Frank Zappa montreux-i koncertje után 1971-ben porig égett a helyi kaszinó. A kezdetekben tízezer svájci frankkal indult a költségvetés ma már húszmilliónál tart. Az összegből 2010-ben olyan világsztárokra futja, mint például Charlotte Gainsbourg, Quincy Jones, Keith Jarrett vagy Diana Krall – de a Montreux-i fesztivál azért is nagy szám, mert nem csak dzsesszt kínál a látogatóknak, hanem olyan pop-rock zenészek is várják a teltházakat, mint a Vampire Weekend csapata, az Air, vagy a Massive Attack. A Montreux-i Jazz Fesztivál igazi, 15 napos tömény zenekaland – nem lehet vele befürdeni.
Egy album: Gotan Project – 3.0
Három érett férfi, egy érzéki műfaj – ez adja a Gotan Project vonzerejét. A műfaj a tangó, amelybe ez a francia- argentin-svájci trió bravúrosan fűzi bele a modern elektronikus stílusjegyeket. A Gotan Project két hónapja jelentette meg harmadik sorlemezét, címe is ez: 3.0, amely lassú tűzön forgatja hallgatóját. Ez a lemez pont azért perzsel, amiért a fiatal csajok az idősebb férfiakat célozzák: jól szeretnek. És ez a szeretés a tapasztalatból ered, pontosan tudja hová érjen, hogyan és mikor. Aztán olykor simán magunkra hagy, hogy tűnődve nézzük az esőt, hátha eszünkbe jutnak dolgok, mint például az, hogy a Gotan voltaképp a Tango szótagcserés változata. Táncba visz, kétségtelen. Ráadásul a tánc ismeri táncosát, de a táncos mindig új titkát ismeri meg a táncnak…
Egy könyv: Poós Zoltán – Táskarádió
Nick Hornby óta egy kicsit sem csodálkozunk azon, ha egy író a popzenén keresztül fogalmazza meg viszonyát a múltjával. Így tett most Poós Zoltán magyar író és költő, aki Táskarádió című könyvében 50 év 50 magyar dalán keresztül meséli el nekünk, hogy milyen hatással volt életére a magyar könnyűzene. Például, hogy milyen lehetett Kovács Kati hangjára ébredni húsz évvel ezelőtt, amikor édesanyja csókot lehelt a homlokára, és kirakta az asztalra az osztálypénzt, vagy azt, hogy miért simogatta meg a P. Mobilos Schuszter Lóri a homlokát egy koncert után. Poós nagyon ért a retróhoz és a nosztalgiához, kötetében szinte érezni a Donald rágó és a Mesesajt illatát – éppen ezért a Táskarádió NEM a kötelezően felmondott poptörténeti bekezdések, hanem a személyes emlékek és szellemes vonatkozások miatt üt igazán. Na meg az impozáns képanyagok miatt. Újabb mintát ad róla, hogy a dal nem csak szórakoztat – de életutat is formál.
Egy klip: Neo – Serial Killer
A Neo új dala, Serial Killer, amihez Herkó Attila rendezett hideg, hangulatában brutális videóklipet. Az alapötletet alighanem a Dexter című tévésorozatból vehették az alkotók, ugyanis csakúgy, mint ott, itt is egy nejlonnal alaposan bevont csarnokban mennek a történések. Megijedni persze nem kell, nagy mészárlás nincs a videóban, leginkább a zenekar tagjai ugrálnak stroboszkópos fényekben – de aztán a végére Hodosi Enikő csak beindul, és kicsit megráncigálja a tagokat – úgyhogy a vadulás azért nem marad el. A Neo Serial Killer című számát már régen játssza a zenekar koncerteken – de most már klipje is van. És az interneten könnyedén elérhető.
Július 2-án kezdődik a Jazz Genfi tó környékének legendás örömünnepe, azaz a 44. Montreux-i Jazz Fesztivál. A rendezvény például arról is híres, hogy állítólag a Deep Purple azért írta meg a Smoke On The Water című számát, mert Frank Zappa montreux-i koncertje után 1971-ben porig égett a helyi kaszinó. A kezdetekben tízezer svájci frankkal indult a költségvetés ma már húszmilliónál tart. Az összegből 2010-ben olyan világsztárokra futja, mint például Charlotte Gainsbourg, Quincy Jones, Keith Jarrett vagy Diana Krall – de a Montreux-i fesztivál azért is nagy szám, mert nem csak dzsesszt kínál a látogatóknak, hanem olyan pop-rock zenészek is várják a teltházakat, mint a Vampire Weekend csapata, az Air, vagy a Massive Attack. A Montreux-i Jazz Fesztivál igazi, 15 napos tömény zenekaland – nem lehet vele befürdeni.
Egy album: Gotan Project – 3.0 Három érett férfi, egy érzéki műfaj – ez adja a Gotan Project vonzerejét. A műfaj a tangó, amelybe ez a francia- argentin-svájci trió bravúrosan fűzi bele a modern elektronikus stílusjegyeket. A Gotan Project két hónapja jelentette meg harmadik sorlemezét, címe is ez: 3.0, amely lassú tűzön forgatja hallgatóját. Ez a lemez pont azért perzsel, amiért a fiatal csajok az idősebb férfiakat célozzák: jól szeretnek. És ez a szeretés a tapasztalatból ered, pontosan tudja hová érjen, hogyan és mikor. Aztán olykor simán magunkra hagy, hogy tűnődve nézzük az esőt, hátha eszünkbe jutnak dolgok, mint például az, hogy a Gotan voltaképp a Tango szótagcserés változata. Táncba visz, kétségtelen. Ráadásul a tánc ismeri táncosát, de a táncos mindig új titkát ismeri meg a táncnak…
Egy könyv: Poós Zoltán – Táskarádió
Nick Hornby óta egy kicsit sem csodálkozunk azon, ha egy író a popzenén keresztül fogalmazza meg viszonyát a múltjával. Így tett most Poós Zoltán magyar író és költő, aki Táskarádió című könyvében 50 év 50 magyar dalán keresztül meséli el nekünk, hogy milyen hatással volt életére a magyar könnyűzene. Például, hogy milyen lehetett Kovács Kati hangjára ébredni húsz évvel ezelőtt, amikor édesanyja csókot lehelt a homlokára, és kirakta az asztalra az osztálypénzt, vagy azt, hogy miért simogatta meg a P. Mobilos Schuszter Lóri a homlokát egy koncert után. Poós nagyon ért a retróhoz és a nosztalgiához, kötetében szinte érezni a Donald rágó és a Mesesajt illatát – éppen ezért a Táskarádió NEM a kötelezően felmondott poptörténeti bekezdések, hanem a személyes emlékek és szellemes vonatkozások miatt üt igazán. Na meg az impozáns képanyagok miatt. Újabb mintát ad róla, hogy a dal nem csak szórakoztat – de életutat is formál.
Egy klip: Neo – Serial Killer
A Neo új dala, Serial Killer, amihez Herkó Attila rendezett hideg, hangulatában brutális videóklipet. Az alapötletet alighanem a Dexter című tévésorozatból vehették az alkotók, ugyanis csakúgy, mint ott, itt is egy nejlonnal alaposan bevont csarnokban mennek a történések. Megijedni persze nem kell, nagy mészárlás nincs a videóban, leginkább a zenekar tagjai ugrálnak stroboszkópos fényekben – de aztán a végére Hodosi Enikő csak beindul, és kicsit megráncigálja a tagokat – úgyhogy a vadulás azért nem marad el. A Neo Serial Killer című számát már régen játssza a zenekar koncerteken – de most már klipje is van. És az interneten könnyedén elérhető.
 |
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
