|
2010. szeptember 9. csütörtök, Ádám
Kultúrfitnesz - heti gyakorlatokEgy kis téboly, Sherlock Holmes-filmzene és klasszikus rémtörténetek - a Kultúrfitnessz heti kínálatából. Egy könyv: Polina Daskova - A téboly könnyed léptei
Aki eddig azt gondolta, hogy manapság csak a férfiak tudnak odaverős bűntörténeteket írni, feltétlenül olvassa el az orosz Polina Daskova A téboly könnyed léptei című regényét. A történetben van ruszki maffia, bajba keveredett újságírónő és szánni való sorozatgyilkos is - mindez egy kicsit sűrűvé is teszi, viszont a krimi jól működik. Időnként felforrósít, mint a legjobb vodka, máskor meg úgy fagyasztja az ereinket, mint a csontig hatoló moszkvai tél. De tényleg. A hölgy jól ír és igen kemény. Egy album: Hans Zimmer - Sherlock Holmes SoundtrackBár nagyon drukkoltunk, azért azt csak kevesen hittük, hogy Guy Ritchie-nek valóban összejön az új Sherlock Holmes-mozi. De szerencsére sikerült neki, hiszen igazán dögös filmet hozott össze a gengszterfilmes. A Rain Man és a Gladiátor zeneszerzője, Hans Zimmer pedig egyenesen az utóbbi évek egyik legjobb filmzenéjét rittyentette a londoni detektív akciófilmes kalandja alá. Ami ugyan szemtelenül idézi meg Ennio Morricone olyan kísérőzenéit, mint a Szicíliaiak klánja vagy az Aki legyőzte Al Caponét - viszont olyan bravúrosan lop, hogy még maga Sherlock Holmes is csak bajosan tudná lebuktatni. Így a zene is pont akkorát üt, mint az új Sherlock ökle: megrántja grabancunkat és kipenderít minket a ruhánkból. Egy könyv: Albert Sánchez Pinol - Hideg bőr „Soha nem lehetünk elég távol azoktól, akiket gyűlölünk.” - ezzel az ütős első mondattal indítja Albert Sánchez Pinol Hideg bőr című történetét, és így is folytatja. Egy isten háta mögötti szigetre érkezik egy meteorológiai megfigyelő, hogy egy évig egyedül, mindenkitől elhagyottan mérje a szelek és vizek működését. Ám a partraszállása utáni első éjszakán kiderül, hogy a sziget nem lakatlan, és ezzel olyan idegőrlő kaland veszi kezdetét, amit örökre felemlegetünk. A Hideg bőr magát lektűrnek mutatja, de valójában irodalmi mélyütés arról a bennünk rejlő idegenről, akivel kénytelenek vagyunk megismerkedni. De nem csak ez izgalmas benne, hanem a technika is. Folyamatosan kapjuk a pofonokat és nem tudunk védekezni ellene. Teljesen lebilincsel, aztán a legvégén olyan maflást kapunk, hogy napokig kapkodjuk a levegőt. Nagyon ajánljuk! Egy könyv: Düledék palota - Klasszikus rémtörténetek Hősünk vad lápon át vágtat sűrű éjen át. Ám a lovag segélykiáltást hall, s hogy támasz legyen, a hang felé vonul. Kísérteties kastély kapujában találja magát; ezernyi az ablak, de csak egyben pislákol a fény. A lovag bevallja magának: fél. Belép a vaskapun. Felmegy egy szúette lépcsőn. Hátborzongató hangokat hall, valaki megragadja a kezét és rángatni kezdi; kardot ránt és lecsap - egy csontváz karja marad kezében. Hősünk szíve gyorsabban ver lépteinél; egy ajtóhoz ér, kinyitja ééééééés… Na, idáig a nyitótörténet, a véget mindenki olvassa el maga a Klasszikus rémtörténetek című kötetből, ami nagy hiányt pótol és egészen biztosan hosszú évekig etalon lesz a műfajban. 33 rémtörténet olyan szerzőktől is, akiktől nem ezt vártuk volna - ismert és nálunk ismeretlen szerzők rémisztő klasszikusai értő válogatásban. Mark Twain, Edgar Allan Poe, Bram Stoker, Arthur-Conan Doyle és a többiek - garantáltan a frászt hozzák ránk. |
  |
|